Fél évszázados a BMW luxuskupéja
Még javában zajlott az E9-es sportkupék értékesítése, amikor 1972-ben az első 5-ös BMW, az E12-es limuzin új fejezetet nyitott a BMW autómárka történetében. A fejlesztők asztalán ott voltak a 02-es babérjaira törő 3-as széria tervei, és a cég készülődött a nagy sportos luxuskupé, a 6-os piacra bocsátására is.
A tervezők az E12-est választották az E24-es konstrukció alapjául. Nagy hangsúlyt fektettek – a kényelem mellett – a passzív biztonságra. Törekvésüket példázzák az intenzív töréstesztek, a számítógépes elemzések, valamint az, hogy nem mellőzték a szilárdságot javító B-oszlopokat. Ez utóbbiak fekete burkolata arra szolgált, hogy oszlop nélküli hatást keltsen.
Az E9-es utódjaként fellépő jármű 1976 márciusában mutatkozott be a genfi szalonon. Modern, nagy hengerűrtartalmú, hathengeres motorok gondoskodtak arról, hogy az új sikervárományos ne csak luxust és eleganciát sugározzon, hanem a sportos igényeknek is megfeleljen. A karosszériák gyártását a Karmann cég vállalta, sőt kezdetben az autók végszerelését ugyancsak elvégezte. 1977-ben a BMW visszahelyezte a végső összeszerelést saját dingolfingi üzemébe, viszont változatlanul a Karmanntól szerezte be a nyerskarosszériákat.
A műszerfal középső része (az ergonómia jegyében) enyhén a vezető felé fordult. Piaci modellben most először próbálták ki a BMW Turbo tanulmányautó információs rendszerének továbbfejlesztését, a Check-Controlt. Ennek elektronikus szenzorai révén a sofőr hét műszaki jellemzőt ellenőrizhetett egyetlen gombnyomással: fénydiódák adtak információt a motorolaj, az ablakmosó víz, a hűtő- és a fékfolyadék szintjéről, a fékbetétek állapotáról, a fékfények és a hátsó lámpák működéséről.
1982-ben lépett színre az átdolgozott E24-es. Új távlatot nyitott a fedélzeti számítógép, a szervizintervallum-kijelző, futóműfronton pedig a 7-es szériából átvett duplacsuklós első tengely. 1984-ben jelent meg a sorozat legizmosabb tagja, a BMW Motorsport által nemesített, 286 lóerős M635CSi. 1985-ben debütált az a négyfokozatú automata sebességváltó, amelyhez három, elektronikusan vezérelt kapcsolási program tartozott. Immár választhattak a vásárlók katalizátoros és lambdaszondás 6-osokat is. Az utolsó fontos újítás 1988-ban érkezett az elektronikus csillapításszabályzó (EDC) alakjában.
A piaci típusokon kívül több érdekes változat született. Az egyik ilyen gépet, az E24-es alapokon nyugvó egyedi prototípust (V12-es motorral) maga a BMW építette 1984-ben, hogy előkészítse az utódnak szánt 8-as széria tervezését. A gyári 6-osok mindegyike kupéruhát viselt, ugyanakkor a nyolcvanas években több ambiciózus karosszériaépítő műhely (pl. a Hy-Tech, a Schulz, a Gemballa) készített nyitott verziókat. Az 1976 januárjától 1989 áprilisáig 86.216 példányban gyártott 6-os a versenypályákon szintén bizonyított, illetve számos mozifilmben és tévésorozatban szerepelt.
Szöveg: Bancsi Péter
Fotók: BMW Group
