Négy „X” az E32-esnek
Alig érte meg a piacon a kétéves kort az első 7-es BMW (E23), máris elkezdődött 1979-ben az utódjának szánt E32-es fejlesztése. Az E23-asnál méretesebb, mégis könnyedséget sugárzó konstrukció negyven esztendővel ezelőtt, 1986-ban lépett a gyártósorra.
A forma megalkotását Claus Luthe irányította, ám e területen az érdemi munkát az olasz Ercole Spada és az aerodinamikai mérnök, Hans Kerschbaum végezte. A dizájnt 1983-ban véglegesítették, a szabadalmakat 1984-ben nyújtották be. A finomításokat, teszteléseket követően 1986 szeptemberében egy forradalmian új 7-es állt büszkén a sajtó képviselői elé.
Az E32-esek számos műszaki innovációt vonultattak fel. Magasabb szintre emelkedett a megmunkálásuk minősége, javult az aktív és a passzív biztonságuk színvonala. Alapfelszereléssé avanzsált a katalizátor, de nem volt kötelező elem, tehát a vásárló kérhette járművét e berendezés nélkül is. A gyártás indulásakor alkalmazott hathengeres motorokat elődeiknél nagyobb teljesítmény jellemezte, ugyanakkor továbbfejlesztett Motronic vezérlésük, új hengerfejeik és égéstereik jobb húzóerőről, kedvezőbb fogyasztásról, kisebb környezetterhelésről gondoskodtak. Német utcai autókban a második világháború óta nem használtak a gyártók V12-es motorokat, és épp ez volt az, amit a BMW meglovagolt: a 750-es típusokat 1987-ben ilyen elrendezésű, ötliteres, 300 lóerős hajtóművel bocsátotta piacra. És hogy teljesebb legyen a kínálat, megjelentette az eredetinél 114 mm-rel hosszabb tengelytávú L-variánsokat. Az elektronika nem korlátozódott a motorvezérlésre, hiszen jelen volt az ABS-ben, az öndiagnosztikában, a szervizintervallum-kijelzőben, a légkondicionálóban, az ablaktörlő rendszerben, a különféle memóriafunkciókban, sőt a belső visszapillantó tükör vakítástompító (elsötétítő) automatikájában is.
Ha számba akarnánk venni az összes felszereltségi elemet, egy szinte végeláthatatlan listát kapnánk. De ha csupán kiragadunk néhányat, akkor is gazdag az arzenál: ellipszoid fényszórók, Servotronickal ellátott kormánymű, új generációs aktív Check-Control, javított fedélzeti számítógép, automatikus övmagasság-állítás a B-oszlopokban, ergonomikus (fordított csatolású) övrendszer hátul, önműködően kiemelkedő hátsó fejtámaszok, L-formájú hátsó lámpák, a világ első xenon fényszórója, az Európa-szerte első akusztikus visszajelzésű parkolósegéd ultrahangos szenzorokkal. 1988-tól páncélozott változatokat rendelhettek azok, akik „veszélyes életet éltek” (közszereplők, üzletemberek). 1992 tavaszára a széria felfrissült, és felvette palettájára – többek között – a V8-as motorokat.
Az 1994-ig 311.015 példányban gyártott autók között volt egy, amelyet 1991-ben a spanyol művész, César Manrique különleges festéssel látott el. Ez lett a BMW híres Art Car-sorozatának tizedik tagja. Szintén az E32-eshez kötődik a Goldfisch (Aranyhal) projekt, amelynek eredményeként 1988 nyarára megszületett a V16-os motorral hajtott, kísérleti 7-es.
Szöveg: Bancsi Péter
Fotók: BMW Group
